Csak az ég kékje, a vér vöröse, a fény aranya.
Tűfestés selyemfonállal, apró öltések egymás mellett, a középkori miseruhákat hímzők alázata. Ereklyetartók kolostormunkái, a dús keretben rezgő viaszvirágokkal, aranyfonalas hímzéssel, képecskékkel. Jelképek, amelyek a keresztény művészet hagyományos szimbólumait felhasználva, szinte a közhelyek határáról provokálják a nézőt, s amelyeket kristálytisztára mos a kékek, a vörösek, és a szándék tisztasága. Visszatérés a korai kereszténység szűkszavú szimbólumaihoz, a formák születéséhez, a díszítés eredetéhez, a gyermekkor rajongásához. Hogy is lehetne a szív és a lélek rezdüléseit megragadni, az Örökkévaló dicséretét megfogalmazni emberi nyelven? A kis oltár (útioltár, házioltár) annyi mindent zár magába; rétegeiben festmény alapon hímzés, csipke applikáció, kész tárgyak kapnak helyet, amelyek egy centrális, gazdagodó, növekvő, sugárzó kompozíció törvényszerűségeinek alávetve bontakoznak ki, tulajdonképpen spontán módon. A művész nem vázlatok alapján fog alkotásának elkészítéséhez, hanem engedi a munkát egy felsőbb erő szándéka szerint felépülni, engedi, hogy vezessék a kezét. Az alkotás folyamatában szinte médiumként vesz részt, az alkotás számára ima, a kész mű pedig egy megszentelt tér.
0 Comments
|
AuthorWrite something about yourself. No need to be fancy, just an overview. Archives
March 2018
Categories |